Névadónk

Kenyeres Elemér 1891. január 31-én Pusztamagyaródon született, ahol apja kántortanító volt. Kétéves korában szüleivel Kondorfára került. Kedvenc időtöltése a madarak megfigyelése volt. Tízéves volt, amikor a család Diósgyőrbe költözött. Tanulmányait a miskolci gimnáziumban végezte. Itt nem tudták lekötni az érdeklődését, ezért tanáraihoz és az iskolához való viszonya rossz volt. Apja kivette a gimnáziumból és polgári iskolába iratta.

A négy polgári után az egri római katolikus tanárképzőbe folytatta tanulmányait és itt szerezte meg tanítói oklevelét. 1909-től Budapesten tanult pedagógiát, történelmet és földrajzot. 1912 és 1914 között a Budapesti Bölcsészettudományi Egyetemnek rendkívüli hallgatója volt. Pedagógia és a filozófia mellett német, angol és francia nyelvet is tanult.

1914-ben önkéntesként harcolt az I. világháborúban. Bátorságáért több vitézségi érmet kapott. 1914-ben részt vett a gorlicei ütközetben. Pozsonyban karlövést kapott és kórházba került. 1916-ban a románok elleni ütközetben vett részt. Később szívtágulást állapítottak meg nála, ezért nem mehetett többet harctérre. A háború végéig Miskolcon, majd Bécsben a hadügyminisztériumban teljesített szolgálatot. Tartalékos hadnagyként szerelt le.


1918-ban nősült meg. 1919-ben tanítóintézeti tanár lett. Előbb a kultuszminisztériumban, majd az állami óvónőképző intézetben kapott állást. Az utóbbiban neveléstudományi tárgyakat tanított.

1919-ben született meg gyermeke, Évike. Lánya fejlődésének minden mozzanatát tudományos ígénnyel figyelte, több munkájában közli megfigyelését. 1923-tól a Kisdednevelők Országos Egyesületének titkára és a Kisdednevelés folyóirat szerkesztője. 1924-ben a budapesti egyetemen a pedagógia, a filozófia és a lélektan doktorává avatták.

1926-27-ben kormányzói ösztöndíjasként a genfi egyetemen folytatott pedagógiai tanulmányokat, majd 1929-től a Testnevelési Főiskolán tanított. 1930-ban gyermeklélektanból habilitált, egyetemi magántanár lett. 

1931-től 1933-ban bekövetkezett haláláig a Magyar Gyermektanulmányi és Lélektani Társaság főtitkára. A korszak pedagógiai szakmai és tudományos életének aktív résztvevője volt. Irányításával a Brunszvik Teréz Kisdedóvónőképző gyakorló óvódájában Montessori jellegű foglakozásokat is tartottak.

1933. augusztus 25-én tragikus hirtelenséggel Siófokon hunyt el.

Szívvel-lélekkel élt hivatásának, és rövid élete során értékes munkákkal gyarapította a magyar neveléstudományt. Foglalkozott mulattató, ugyanakkor ízlést, erkölcsi érzéket fejlesztő képeskönyvek szerkesztésével éppúgy, mint magával a kisdedóvással.

Főbb művei:
- Fröbel gyermekismerete (Budapest - 1925.)
- A gyermek első szavai és a szófajok fellépése (Budapest - 1926. franciául is megjelent)
- A gyermek beszédének fejlődése (Budapest - 1928.)
- A gyermek testének és mozgásának fejlődése (Budapest - 1934.)



Sikeres regisztráció

A jelszavadat e-mailben kapod meg,
kérlek ellenőrizd a postaládádat!
Az e-mail címedet már korábban regisztráltuk!

Az új jelszavadat e-mailben kapod meg,
kérlek ellenőrizd a postaládádat!
Új jelszó beállítva

Az új jelszavadat e-mailben kapod meg,
kérlek ellenőrizd a postaládádat!
Üres e-mail cím...

Kérlek add meg az e-mail címedet,
és próbálkozz újra!
Hibás adatok

Kérlek add meg a helyes e-mail címet
és jelszót, majd próbálkozz újra!
Hibás e-mail cím

A megadott email címmel
nincs regisztrált felhasználónk.
Sikeres módosítás

A személyes adataidat sikeresen módosítottad,
az új adatokat elmentettük.
Hibás e-mail cím

A megadott e-mail cím már foglalt.
Kérlek adj meg egy másik e-mail címet!
Hibás e-mail cím

A megadott e-mail cím formátuma hibás,
kérlek javítsd ki!
Valamit elfelejtettél?

A regisztráció feltétele, hogy elolvasod és elfogadod
az ÁSZF-et és az Adatkezelési Tájékoztatót.

Fel↑